Reggeli séta a Duna-parton.
A Duna-parti reggeli séta közben Léna elszaladt más kutyákhoz, hiába hívtam. Mégis büszke vagyok rá – elmesélem, miért. Egy valódi történet arról, hogy nem tökéletes kutyát nevelünk, hanem kapcsolatot építünk. … Olvass tovább
A cél: mozgás, szabadság, jó levegő – és persze két kutya, akik boldogan szaladgálhatnak, gázolhatnak a vízbe, a vízben. Léna és Daisy élvezték is minden percét, én pedig figyeltem, hogy ne zavarjunk senkit. Se embert, se pecást – bár a pecás is ember, mégis külön kategória, ha nyugalomra vágyik. 🙂
Miután jó 1-2 kilométert sétáltunk, végre találtunk egy békés partszakaszt. A kutyák játszottak, Léna bátran belegázolt a vízbe – úszni még nem mer, de nem erőltetem. A hangulat idilli volt, amíg…
…meg nem jelentek a láthatáron két kutyával más gazdik.
Messze voltak, legalább 800 méterre. Megláttam őket, és azonnal pórázra vettem Lénát és Daisyt, hogy biztos ne szaladjanak oda. Azt hittem, uralom a helyzetet – de Léna másképp gondolta. Egyetlen rántással kirántotta a kezemből a pórázt, és megindult.
Nem haraggal vagy támadással – csak túl nagy lelkesedéssel.
De hát egy 50 kilós Moszkvai őrkutya, aki vágtázik más kutyák felé, nem épp megnyugtató látvány annak, aki nem ismeri. Hiába hívtam, bezárt minden, csak a kutyák voltak a fókuszban. Rohant, lobogott utána a póráz.
Aztán történt valami érdekes.
A másik gazdi határozottan rászólt: „Nem!”
Léna megtorpant, megállt. Nézett, figyelt… majd lassan, meg-megállva visszafordult.
Nem azonnal, de visszajött. Felém.
Ez mindennél többet jelentett.
Nem büntettem. Lefektettem magam mellé, nyugodtan, szigor nélkül. Nézett még egy darabig a távolodó kutyások után, de maradt.
Pár perc múlva jutifalat, pár gyakorlás, és már újra szépen dolgozott velem – pórázon és póráz nélkül is.
Sajnálom, hogy idő előtt haza kellett jönnünk, mert ez a történet ott kezdett igazán értelmet nyerni.
💬 Mit tanultam ebből?
Nem vagyok hivatásos kutyakiképző.
Csak egy kutyás, aki próbálja jól csinálni – sok év tapasztalattal, jó pár hibával, és talán néhány használható ötlettel is.
Ez a helyzet sokak számára ismerős lehet.
Az én tanulságaim:
- Amikor másik kutyás jött, előrelátóan pórázra vettem Lénát – ez már félsiker.
- Léna mégis kiszabadult. Nem azért, mert „rossz kutya”, hanem mert a helyzet túlingerlő volt. Egy új, izgalmas inger, ami elvitte a figyelmét.
- Nem büntettem. Amikor visszajött, nem ijedtséget vagy haragot kapott, hanem egyértelmű, megnyugtató viselkedést: lefektettem, ottmaradt.
- A bizalom fontosabb, mint a tökéletesség. A kapcsolatunk elég erős volt ahhoz, hogy végül önállóan is visszajöjjön.
- A végén gyakorlással, jutalommal megerősítettük, hogy a visszajövetel jó dolog – és ezt értette.
📌 Ha hasonló helyzetbe kerülsz:
– Légy előrelátó, de ne hibáztasd magad, ha mégis kicsúszik a kontroll.
– Ne büntesd a visszatérő kutyát – még ha nem is azonnal jön vissza.
– Erősítsd meg a kapcsolatot, és gyakorolj újra nyugodt helyzetben.
Nem hibátlan kutyát nevelünk.
Hanem kapcsolatot építünk.
Léna és Daisy a Duna-parton
