Gondolatok egy kommentszekció margójára…

Szilveszter: Amikor a közösség összeütközik

Gondolatok egy kommentszekció margójára – arról, hogy miért nem elég „egyszerűen bezárni a kutyát”, és miért kellene végre kimondanunk: van különbség a jogunk és a felelősségünk között.

Olvastam a kommenteket. Mindkét oldalon érthető érvek, emberi érzések, jogos frusztrációk. És mégis, valami nagyon zavar ebben az egész párbeszédben – vagy inkább annak hiányában.

Mert itt nem arról van szó, hogy ki a jó és ki a rossz. Hanem arról, hogy hogyan élünk együtt egy közösségben, ahol mindenkinek más az igénye, más a felelőssége, és más a toleranciaküszöbe.

„Nekem is jogom van hozzá”

Igen. Valóban. Jogod van petárdázni szilveszterkor. Jogszerűen vásárolt pirotechnikai eszközökkel, a kijelölt időben és helyen. Senki nem vitatja ezt.

De a jog önmagában nem elég. A jog azt mondja meg, mit tehetsz. De a felelősség azt dönti el, hogy mit kellene tenned.

Amikor valaki büszkén kijelenti, hogy „500 darab petárdát vettem, hajrá, lássuk mit tudtok”, az nem a jogainak gyakorlása. Az provokáció. Az egy középső ujj felmutatása a közösség felé. És ez pontosan az a pont, ahol a párbeszéd lehetetlenné válik.

„Egész évben ugat, viselje el egy napig”

Ez az érv gyakran felmerül, és értem a mögötte lévő frusztrációt. Tényleg vannak felelőtlen kutyatartók. Vannak kutyák, akik éjjel-nappal ugatnak, idegesítik a szomszédokat, és a gazdáik nem tesznek semmit.

De két rossz nem tesz ki egy jót. Az, hogy valaki felelőtlenül tart kutyát, nem indokolja, hogy mi is felelőtlenül viselkedjünk. És ami még fontosabb: nem ugyanazokat az állatokat sújtod, akik egész évben zavartak.

A petárdázás nem retorzió a zajos szomszéd kutyája ellen. Hanem az egész környék minden állatát érinti – beleértve azokat is, akik soha senkinek nem okoztak gondot.

„Bezárom, TV-t felhúzom, és kész”

Igen, ez segít. De nem old meg mindent.

Egy pánikoló kutya számára a hangerő csak része a problémának. A másik része a pánik fiziológiája: a szívdobogás, az adrenalin, a rettegés, amit nem lehet kikapcsolni azzal, hogy felhúzod a TV-t.

Vannak kutyák, akik annyira megrémülnek, hogy:

• Átrágják magukat kerítésen, ajtón, ablakon, hogy megszökjenek
• Órákig remegnek, nyáladznak, hánynak
• Napokig nem mernek kimenni az udvarra
• Травматikus élményt szereznek, ami évekig tartó viselkedési problémához vezethet

És nem csak kutyákról van szó. Lovak, macskák, vadállatok, kisállatok – mind pánikba eshetnek. A mentősök és tűzoltók minden évben számolnak be állatokkal kapcsolatos incidensekről szilveszter éjszakáján.

Mit tehetnénk másképp?

Nem azt mondom, hogy ne legyen petárdázás. De lehetne felelősebben.

1. Kommunikáció

Ha tervezel nagyobb „rendezvényt”, szólj a szomszédoknak előre. Nem azért, hogy engedélyt kérj, hanem hogy ők fel tudjanak készülni. Ez egy egyszerű gesztus, ami sokat számíthat.

2. Időkorlát

Szilveszter éjféljén? Rendben. De december 20-tól január 6-ig folyamatos petárdázás? Az nem hagyomány, az terror.

3. Helyválasztás

Ne a lakóövezet közepén, ne az istállók, kennelek, menhelyek mellett. Egy kis odafigyelés sokat jelenthet.

4. Alternatívák

A csendes tűzijátékok léteznek. Igen, drágábbak. Igen, kevésbé „látványosak” hangban. De gyönyörűek vizuálisan, és nem okoznak pánikot.

A vita lényege

Ez a vita sosem arról szólt, hogy ki a fontosabb – az emberek vagy az állatok. Hanem arról, hogy hogyan tudunk felelősen élni úgy, hogy tiszteljük egymás igényeit.

Az állatbarát emberek sem azt kérik, hogy ne legyen semmi szórakozás. Csak azt, hogy legyen mérték, empátia és előrelátás.

És akik petárdáznak, sem mind rosszindulatú emberek. De amikor valaki provokációból, dölyffel hivatkozik a jogaira, miközben tudatosan figyelmen kívül hagyja mások szenvedését – ott véget ér a jóhiszeműség.

Végső gondolat

A közösségben élés nem arról szól, hogy mindent megtehetek, amit jogom van. Hanem arról, hogy felelősen választok, mert tudom, hogy másokkal osztom ezt a teret.

Szilveszterkor mindannyian ünnepelni szeretnénk. De talán egyszer eljuthatunk oda, hogy az ünneplés ne jelentse automatikusan mások (emberek és állatok) kínját.

Nem utópia ez. Csak egy kis tisztelet, empátia és felelősség.

***

Hogyan segítsük átvészelni a szilveszteri petárdázást.
Hogyan szoktassuk a zajokhoz kutyánkat?
Mit tegyünk, ha elveszett, elszökött a kutyánk és mit tegyünk, ha találtunk egy kutyát?

Mi a te véleményed?

Hogyan tudnánk felelősebben ünnepelni szilvesztert úgy,

hogy az állatok és tulajdonosaik ne szenvedjenek?