Egy erdei séta kerékpárúton, udvarias félrehúzódás, egy néni kérdése, és egy válasz, ami talán közelebb hozza a kutyásokat és a nemkutyásokat. Nem elvárni, megérteni – talán ez a kulcs. … Olvass tovább
Ma ismét az erdei kerékpárutas sétát választottam Lénával és Daisyvel.
Az út kellemes volt, a fák susogtak, a kutyák szimatoltak, én pedig figyeltem, hogy senkit se zavarjunk – mert nem csak mi használjuk ezt az utat.
A kerékpárforgalom meglepően nagy volt – 20–25 biciklis is elhaladt mellettünk, némelyik 20–30 másodperces időközzel. A kutyák végig pórázon voltak, és minden alkalommal félrehúzódtunk, udvariasan megvártuk, míg eltekernek a bicajosok.
A legtöbben megköszönték. A kutyák pedig – minden dicséretet megérdemelve – nyugodtan szemlélték a forgalmat. Nem húztak, nem ugattak, nem izgultak. Csak figyeltek, mintha már ezer ilyen biciklit láttak volna.
És láttak is.
A városi séták alatt hozzászoktak a kerékpárokhoz, a hangokhoz, az emberekhez.
Daisy közömbös. Léna szintén. Ez jó.
🧓 Egy néni kérdése megállított
Egyszer csak egy néni megszólított bennünket:
„Nem esznek meg?”
Mosolyogva válaszoltam: „Nem. Nem eszik meg.”
Tudtam, hogy nem rosszindulatból kérdezte – inkább csak félelemből, bizonytalanságból, amit a kutyák mérete könnyen kiválthat.
Egy Moszkvai őrkutya és egy nagy testű dalmata együtt… hát nem épp ölebpáros.
De közben mégis ott álltak mellettem, laza pórázon, csendben, türelmesen.
Nem volt mitől félni – de megértettem, hogy nem mindenki tudja ezt első ránézésre.
💬 Nem kell mindenkinek szeretnie a kutyámat
Ez volt a mai nap egyik fontos tanulsága.
Nem elvárható, hogy mindenki kutyaszerető legyen.
Nem elvárható, hogy ne féljenek – főleg, ha korábbi rossz élményük volt kutyával.
És nem elvárható, hogy ők alkalmazkodjanak hozzánk.
De mi, kutyások, tudunk alkalmazkodni.
Tudunk félrehúzódni.
Tudunk pórázon sétálni.
Tudunk visszahívni.
És tudunk mosolyogva válaszolni, ha egy néni fél.
Mert nem csak kutyát nevelünk, hanem emberséget is képviselünk – a póráz másik végén.
🐾 Híd a két világ között
Lehetünk udvariasak.
Lehetünk figyelmesek.
Lehetünk példák arra, hogy a kutyás és a nemkutyás világ nem ellenség, hanem csak két külön nézőpont – amit az empátia összeköthet.
Ma nem csak egy jó séta volt.
Ma a bicikliúton egy kis békét vittünk a világba.
És talán egy kis mosolyt is.
